Lichtfield National Park

A nemzeti park egy esõerdõs területen fekszik. Bejárata nincs, ennyire még nincs felfedezve. Kezdtünk örülni, hogy kisautó helyett egy Nissan terepjárót kaptunk. Az úton több olyan rész volt, ami esõzés után víz alá kerül, jó, hogy még csak az esõs évszak elején járunk.

Elòször a termeszhangya várost látogattuk meg. Több száz hangyaboly van egymás közelében, és némelyik magasabb két méternél. Táblák magyarázzák a termeszek életét és az út fapallókon vezet. Nem bánjuk.

A Bulley Rockhole és a Florence falls már a park fõ nevezetességei közé tartoznak. Eløbbi egy lépcsõs vízeséses patak, aminek a bugyraiban fürödni lehet, utóbbi két, magas sziklaperemrõl lezúduló vízesés, ami alul természetes tavat alkot. Az is természetes, hogy mindkettõt kipróbáltam. A következõ látnivaló a Tollner falls, ami sokkal kisebb vízhozamú viszont egy kanyont ásott ki magának. Nem lehet fürödni benne, mert egy ritka piton fajta és egy még ritkább kenguru fajta élõhelye. Helyette egy kisebb kirándulást tettünk a páfrányerdõben ( a faj a dinoszauruszokkal egyidõs) és femásztunk a kanyon sziklaperemére (szigorúan a túrista úton maradva). 

A legnagyobb attrakció a Wangi falls, ahol a vízesés is hatalmas, a hozzá tartozó tó is, egyetlen hátránya, hogy mind az édesvizi, mind a sósvizi krokodilok látogatják néha. A tábla azonban megnyugtatott, hogy csapdákat állítottak nekik és ha mégis találkozunk eggyel, akkor szóljunk, összeszedik. Mivel mások is úszkáltak a vízben én sem hagytam ki a csodálatos élményt. A hely még arról is nevezetes, hogy végre sikerült repülõ rókát (ami egy denevér) és rosenberg gyíkot látnunk. Így most már tényleg csak a kacsacsõrû emlõs hiányzik a gyûjteménybõl. Gondoltuk a következõ helyen megállunk ebédelni, a tábla már kilométerek óta hitegetett minket a kés-villa jelével. A jó hír, hogy a vendéglõ már épül és ott jártunkkor is dolgoztak rajta. További jó hír, hogy az egészségtelen ebéd helyett almát ettünk és elindultunk haza. A legjobb hír, hogy ilyetén módon kb. fél órával a trópusi zápor elòtt értünk haza. Az esõ olyan hangosan dobolt a tetõn, hogy kiabálva sem hallottuk egymás szavát. Viszont kellemesen lehûtötte a verandàt.