Katherine nemzeti park a kanyonjáról híres. A Katherine folyo 13 vizeséssel vágta át magát az üledékes kõzeten. A kanyomban lehet kenuzni vagy motorcsónakkal nézelõdni. Meg természetesen kirándulni. Mi elõször az utóbbit választottuk, mert nem gyûlt össze elég jelentkezõ a hajózásra. Majd holnap. A kirándulás nem volt nagyon hosszú, 5,6 km. a szint sem volt különös, egy kis emelkedõ itt, egy kis lejtõ amott. A túra kihívását az idõjárás jelentette. Reggel majdnem hûvös volt, 31 fok. A tûrista út elején rögtön tábla bíztatott, hogy a kanyon tetején általában tíz fokkal több van, mint a parkolóban. A hír igaznak bizonyult. 
További tábláról megtudhattuk, hogy a nemzeti parkban édesvizi krokodilok élnek, de nem harapnak, ha nem ingereljük õket. Sõt, a ranger egyenesen oda nyilatkozott, hogy jó ha mellettem a tóban édesvizi krokodilok úszkálnak, mert az azt jelenti, hogy nincs jelen sósvizi krokodil, ami agresszív és elõszeretettel támad emberre. Pókok, kígyók természetesen itt is vannak. A túra célja egy kilátóvolt, ahonnan benézhettünk a kanyonba, ahol remélhetõleg csónakáznunk is sikerül majd.
Láttunk egy pitont az információs központban üveg mögött, egy másikat pedig egy barlangmál a sziklamélyedésben pihenni. Ott nem volt üveg köztünk, de nem kell izgulni, ez csak kisebb piton és a denevéreket szereti.
A Cutta Cutta barlangban, amit délután meglátogattunk voltak kígyóbõrök is, a kígyók szerettek a barlangban vedleni. Maga a barlang picike, de 350 millió éves, a köve meg ötszázmillió. Ez a földtörténet legeleje. A barlangban láttunk megkövesedett agyagtellért, természetesen cseppköveket, és mészkõ kristályokat, amitõl a kõ gyönyörûen csillogott. Mi voltunk az egyetlen látogató, így megnézhettük a kígyóbõröket, a tücsök bábokat és megkóstoltuk a sivatagi szilvát is.
No comments:
Post a Comment