A harmadik napon a Kenguru szigeten megnéztük a fókákat, akik nem voltak otthon. A Sea Lions Bay állítólag mintegy ötszáz oroszlánfóka lakóhelye, ebbõl talán ha ötven volt a parton, amikor levizitáltunk náluk. Az öregek, meg a gyerekek. Azért érdekes volt, és külön szerettük a kiírást, hogy fapallókra épített magasútról nézhetjük az öblöt, ahol a fókákon kívül vagy száz tigriskígyó is él. Meg egy szilás cet csontváza.
A következõ nap nagyrészt utazással telt. Visszatértünk a szárazföldre és jó hétszáz km út vártvránk. Ballaratban aludtunk, amely aranyásó központ volt kétszáz éve. Ennek megfelelõen sok szép, gazdagon diszített épülete van, meg egy kedves palacsintázója. Odafelé váratlan élményben volt részünk. Az út egyenesen nekivitt a Murray folyónak. Pármperc múlva érkezett egy dróton rángatott komp, ami átvitt a túloldalra, nem kért pénzt és nem szólt egy szót sem, csak intett, hogy menjünk.
Melbourne-rõl az elsõ benyomásunk az volt, hogy kaotikus a közlekedése, ráadásul a gps sem mindig találta a mûholdat, így érdekes módon közlekedtünk. A mûszaki hiba azért nem okozott nagyobb fennakadást, mert a forgalom így is, úgy is állt. A szállodánk nagyon szuper és jó helyen van. A bérelt autót is sikerült visszaadni, pedig az ár miatt reklamálnunk kellett. Senki nem csinált belõle nagy ügyet, mi megmutattuk az internetes foglalás alacsonyabb árát, az alkalmazott telefonált kettòt és már el is volt intézve, pedig nem akkor és nem oda vittük vissza az autót, ahova eredetileg terveztük. Közben mindenki tréfálkozott és kedvesen beszélgetett velünk. Harmadik élményünk a taxi vadászat volt. Ez körülbelül akkora kalad itt, mint NY-ban esõ idején. Vagyis reménytelen. Ránk fél óra után mosolygott a szerencse, egy ember pont ott akart kiszállni, ahol mi taxit próbáltunk fogni. Így azután alig háromnegyed órát késtünk a barátainktól, akikkel nagyon kellemes estét töltöttünk.
No comments:
Post a Comment