Az út Yullara-tól Alice Springsig majd ötszáz kilométer és része a kontinenst és a sivatagot hosszában átszelõ Explorers Way -nek. A buszút során rengeteget megtudtunk a sivatagról és az itt élõlrõl. Ahányszor valami érdekesség került elénk, a buszvezetõ mesélni kezdett. Megtudtuk, hogy a sivatagban szikes tavak vannak, a táblahegy, amit látunk kétszer akkora, mint Uluru és átszeltünk vagy három kiszátadt folyót. Megmutatta a Coolibah fát, az abo faluhoz vezetõ földutat. A falu azon kevesek közé tartozik, ahova el lehet menni elõzetes engedély kérés nélkül. Megtudtuk, hogy az abo szállodás, ahol korábban meg szoktak állni, miért csukott be. Láttuk a legkisebb tehenészetet az államban, ami 650 négyzetmérföld területet foglal el. elmentünk egy flying doctor leszállóhely, egy kém mûhold figyelõnállomás, és egy börtön mellett. Volt összesen vagy két elágazás az úton. Félúton buszt cseréltünk a semmi közepén. Két busz találkozott, és szétszortírozták az utasokat. Aki Alice Springbe akart menni az az egyikre szállt, aki a Kings Canyonba, a másikra. Vetettünk egy pillantást a Gant elsõ mozdonyára, néhány özönvíz elõtti jármûre és mezõgazdasági gépekre. Hallottuk az optikai kábel lefektetésének történetét és láttuk az eredményét. Megálltunk egy sivatagi Shellkútnál, ahova egyedül biztos nem mernénk bemenni, viszont volt egy fészer nagyságû hangyászsün szobruk és néhány emujuk.
Mindez a tök lapos sivatagban történt, ahol ember nem lakik, és elméletileg nincs is semmi érdekes.
Este Alice Springsben betévedtünk egy sportvendéglõbe, ahol Finke rally relíkviákkal volt minden tele és piszok jó kaját adtak. Hiába, azért jó ez a kietlen ausztrál outback vidék
No comments:
Post a Comment