Canberra és környéke

A szálloda keresési kalandnak köszönhetõen reggelre maradt a canberrai városnézés. Elõször a War Memorial-ba mentünk be. Eredetileg nem ismterveztünk bemenni, csak körbe járni, de megragadott a hely. Az emlékhelyen az összes olyan jelenkori cstából voltak tárgyi emlékek és történetek, amelyben ausztrálok vettek részt. Nagyon érdekes volt a bemutatás módja maga, például a Lanchester tipusú repülõgép mögötti mozivászon egyszer csak életre kelt és a pilóta szemszögébõl néztük végig a bevetést. Mindig megfog, hogy mennyire õszintén és milyen mélyen tisztelik a hõseiket, és mindenki, aki harcolt az hõs. A múzeum oldalában van egy hosszú fal, ahol az elesettek nevei vannak feltüntetve és pici paipr pipacsok vannak mindenhova betûzve. A pipacsok amerikában is a veteránokat jelképezték, a papirvirág megvásárlásával nemcsak a tiszteletet mutatja az ember, hanem hozzájárul a veteránok pénzalapjához. 

Az emlékhelytõl csodálatos egyenes park vezet a parlamentig (több kilométer hosszan), a fõbejárattól közvetlenül a zászló házát lehet látni. Az ausztrál zászló a központi épület tetején leng és az egész épületkomplexusna zászló megfelelõ bemutatására van kihegyezve. Megnéztük még a régi, ideiglenes parlamenti épületet, az archívumot és a bevásárló központot. Ezutóbbiban fõleg egy doboz kézi készítésû caokit vettünk esti vendéglátóinknak, akik a parton laktak mintegy két órányi vezetés távolságban. 

Elõtte még gyorsan elszaladtunk a semmi közepébe, megnézni a NASA Deep Space Communication Center-t. A központ feladata, hogy az összes az ûrbe lévõ szondával, ûrhajóval, stb. kapcsolatot tartson. A világûrt a Föld három ponjáról próbálják lefedni, Californiából, Madridból, és innen Canberra mellõl. Persze a mûszerekhez nem lehetett bemenni, de ígybis nagyon impozáns látvány volt a parabola antenna, és nagyon jó kiállításuk is volt a témáról.

Érkezésünk elõtt két nappal költöztek be, elõtte Canberra egyik elõvárosában laktak, de nagy volt nekik a ház. A mostani sem kicsi vagy hat hálószobát és legalább három konyhát számoltunk össze. Sok a terasz, és szép kilátás nyílik a Batemans öbölre. Vacsorára egyszerûen, mivel a költözés miatt nem akartak nagy felhajtást csapni, megettünk vagy egy tucat helyi osztrigát, meg egy kis grillezett bélszínt salátával, zöldséggel. Ja, és volt süti is , fagylattal. Éjszakára saját ágyunk, szobánk, egész szintünk volt, így nem zavartuk a háziakat. Reggel a teraszon papagájok reggeliztek és regeteg madár énekelt. Mi pedig megkóstoltuk minden asztrál gyerek álmát a vegemite-ot. Hát...