Wellington

Újév napján várost nézni nem nagy mulatság. A város, nevezetesen Újzéland fõvárosa, Wellington, kihalt és erősen szeles. A hajó a belvárostól 15 percnyire horgonyzott, de a terep teljesen nyílt volt, a tenger felől érkező szélnek csak mi álltunk útjába. 

A városban nem laknak rettentő sokan, a belváros pici, a házak szellősen helyezkednek el a környező domboldalakon. 

Az utca táblák nagyon aranyosak, a csekély értelmű turisták kedvéért a tábla tetején ott található az  utcanév makettje, például egy méhecske, vagy egy cable car. Találtunk egy nyitva lévő könyvesboltot, ahol volt internet is, így felhívtunk mindenkit. Telefon az újévbõl az óévbe. 

A város legszebb műemléke a St. Paul templom, nagyon régi, és minden része fából van. A parlament épületegyüttese is érdekes, háromféle. Van egy sárgára meszelt viktoriánus stílusú épület, egy szürke kőből lévő klasszicista épület, és egy kerek betoncsoda. De az összhatás nem rossz. A város tetejére sikló vagy ahhoz hasonló visz fel. 1902 óta. Az eredeti kocsik olyanok voltak, mint a San Francisco-i villamos, kifele ültek/ lógtak rajta az emberek és középen volt a vezetõ. A hegy tetejérõl a tengeröbölre látni, és a hegyoldal nagy részét botanikus kert foglalja el.

A botanikus kert itt is nagy élmény. Hatalmas park, csodálatos fákkal és témák szerint caoportosított növényekkel. Különösen szép volt a kaktusz kert, a hortenzia kert és a rózsakert. Ez utóbbihoz tartozott egy nagy üvegház is, tele begóniával. Még a nap is kisütött. Reméljük az újév legalább annyi szépet hoz, mint amit az elsõ napon a botanikus kertben láttunk.