Milford Track -A láthatatlan hágó

A McKinnon hágón való átkelés volt a harmadik nap programja. Éjjel hatalmas vihar volt és még reggel is zuhogott az eső, amikor elindultunk. A mérce szerint 48mm esett az éjjel. az eső egészen délután három óráig folytatódott ebben a szellemben, úgyhogy a hágóból nem láttunk semmit. Azért az odavezető úton néha kibukkant a völgy a felhők közül, és akkor gyönyörű volt a táj. 

Természetesen mindenünk átázott, részben az eső, részben az izzadtság miatt. A hágó tetején a menedékházban gőzölgő versenyt rendeztünk ebédelés közben. Az esőnek egy haszna volt, a 750 méteres szintkülönbséget, 11 cikcakkon keresztül egyhuzamban leküzdöttük, senki nem állt meg pihenni. A hágó túloldalán a leereszkedés elején még nem sokat láttunk a Mt. Baloon égnek meredő csúcsán kívül, de azután kicsit felszakadozott a felhõzet és kiderült, hogy az egész hegyoldal egy nagy vízesés (a turista utat is beleértve). 

Láttunk magashegyi papagájokat (kia) , de sajnos nem hagyták magukat lefényképezni. A lefele út vízesések mellett vezetett, rengeteg lépcsővel tarkítva. A vízesés gyönyörű eső után, hatalmas víztömeg zúdul alá. Az egyik ezek közül a Sutherland vízesés, amely a világ 5. legmagasabb vízesése, 580 m. Sajnos kisétálni nem lehetett mellé, de a Quintin menedékháztól a két felső, legnagyobb zuhataga remekül látható. Amint leértünk a menedékházhoz, ezerrel kisütött a nap, kék lett az ég és láthatóvá váltak a hegyek. A fene egye meg, hogy ezt nem tudta korábban megtenni. Ma 16 km-t mentünk, de jórészt ömlő esőben, és volt benne szint is bőven, felis, le is