Ruapehu hófödte hegycsúcsa már érkezésünk estéjén felkeltette az érdeklődésünket, és a Tongariro-hoz mentünkben is elautóztunk mellette. Azután találtunk egy prospektust, hogy ez a déli félgömb legnagyobb síterepe és az egyik ülőfelvonó nyáron is üzemel. Nem kellett sokat győzködni magunkat, hogy eldöntsük: felmegyünk.
Elõször kétségesnek látszott a vállalkozás, mert a nagy szél miatt nem indították el a felvonót, de végül 11-re mérséklődött a szél és elindulhattunk. A libegõ két részletben 1300m-rõl 2020m magasig visz fel a kráterbe, mert természetesen a síterep is vulkáni eredetű. A hegyen nincsenek növények, csak lávamezõ és kőgörgetegek. A felvonó végétől egy jó 2-2,5km hosszú poznával jelzett út kapaszkodik felfelé a kráter peremére, 2370m magasba. Az út meredek és főleg csúszik a morzsalékos kő miatt. De megéri a megpróbáltatást, mert a tetőről a Tongariro park és a Végzet Hegye látható. A perem eléggé keskeny és sziklás, erősen kapaszkodtunk, miközben lefele bámultunk. Sok helyen volt még hó is, néhány kisebb hómezőn át is verekedtük magunkat. Lefele már sokkal könnyebb volt az út és a kiránduló botoknak különösen jó hasznát vettük.
A hegymászás után elhagytuk a nemzeti parkot és elindultunk egy teljesen más környékre, apró dombok közé, férges barlangokat nézni.
No comments:
Post a Comment