Rotorua és környéke már messziről szaglik, ugyanis geotermikusan aktív terület. A legturistább hely a városban a Te Puia gejzír és maori kulturális park. Aktív gejzírjük csak egy van, de az nagyon rendesen dolgozik, minden 40 percben kitör és jó sokáig nyomja. Mellette az egész hegyoldal bugyborog és gőzölög. Részben iszaptavak, részben forróvízforrások alkotják a kollekciót.
Találkoztunk egy kiwi madárral is, amely éjszakai állat, ezért elsötétített házban lakik. Nagyon jó a hallása, és az ismertető tábla szerint az emlòsökhöz legközelebb álló madár. Tiszteletbeli emlősnek is szokták nevezni, mert több emlősökre mint madarakra jellemző tulajdonsága van.
A maorik faragó, illetve szövő iskolája is itt van a parkban. Ez jó a tanulóknak, akikbõl népművészek lesznek, és jó a turistáknak, akik nézhetik, hogy min dolgoznak éppen. Csináltak gyönyörű faluházat meg mindenféle szobrokat.
Este visszamentünk egy maori vacsorára. Elõször hagyományos maori üdvözlésben volt részünk, fújták a hosszú hangszerüket és egy harcos nagyon ugrált. Elhangzott a Haere Mai - a maori üdvözlés, ami az idegenvezetõ tréfája szerint azt jelenti, ennivalóan nézel ki.
A közösségi házban a törzs dagadt tagjai ünnepi és harcitáncokat adtak elő. Egészen jók voltak, képzett hanggal és tényleges tánctudással. Később ugyanezen emberek vezették a kisbuszokat, illetve szolgálták fel a kaját. A maori hangi lényege az, hogy az ennivalót egy levelekkel kibélelt üregbe teszik forró kövek fölé, az egészet befedik, és amikor órák múlva kihantolják minden szépen puhára párolódott a saját gőzében. Egészen finom volt. Utána mégegyszer megnéztük a gejzírt a lemenő nap fényében, és még jobban tetszett, mint elõször.
No comments:
Post a Comment