Utolsó kirándulás Wanakába

Eljött az utolsó kirándulás napja. Az időjárás kegyes volt, szépen sütött a nap. Elindultunk Wanaka felé, ami egy városka két tóval odébb. Először egy történelmi hídnál akadtunk el, amit ma bungy jumpingra használnak. nagyon bátrak voltunk, megnéztünk egy ugrást, azután elégedetten tovább autóztunk. Menet közben megálltunk Cromwellben, fõleg azért, mert az őstermelõ frissen szüretelt cseresznyét és sárgabarackot árult. Van abban valami fejedelmi érzés, amikor az ember januárban cseresznyét eszik számolatlanul. 

Wanaka sokkal kisebb, mint Queenstown, pedig az sem nagy. Egy gyönyörű tó partján terül el, ahol a tó másik oldala már a Mt. Aspiring nemzeti park. Eredetileg szerettünk volna kicsit beljebb menni a nemzeti parkba, de ehhez még vagy két órát kellett volna vezetni, ezért inkább kerestünk egy kilátó pontot, ahonnan látható a park névadó csúcsa. 

Előtte azonban alaposan megkóstoltunk egy díjnyertes fagylaltot Wanakában és kiélveztük a helyi bicikli verseny miatti nyüzsgést. A kinézett kilátó helyet ügyesen megtaláltuk. gondoltuk teszünk egy egy órás sétát egy másik kilátó pontig, de a turista út víz alatt volt, így csak a tó partjáról gyönyörködtünk a havas csúcsban. Ritka szerencse, hogy egyáltalán láthattuk. 

Haza felé a Cromwell range síterületen mentünk keresztül. Hatalmas panorámák nyíltak minden kanyarnál, részben a magas hegyek, részben Queenstown felé. Mire leereszkedtünk, haza is értünk.

Forgatási színhelyek

Elhatároztuk, hogy felkeresünk a környéken néhány a Gyűrük Ura néhány forgatási helyszínét. Az első a térképen közelinek tűnő Skipper kanyon volt, itt győzte le Arwen a Nazgult. Gyanút kellett volna fognunk, amikor a tábla a földúton azt jelezte, hogy ide nem érvényes a bérelt autók biztosítása, de egy helyi azt mondta, hogy jól járható az út. Az út konkrétan poros, köves földutat jelent, a szikla szélén, korlát nélkül, rengeteg kanyarral. Mintegy hat km hosszan autóztunk, amelyet kicsit több, mint fél óra alatt tettünk meg, és nagyon büszkék voltunk rá, hogy épségben megérkeztünk az aljára, sőt épségben vissza is jöttünk. A kilátás lélegzetelállító volt, különleges szikla formációk, a mélyben dübörgő folyó. Az eső hol esett, hol meg nem, de inkább napsütéses idő volt. Három járművel találkoztunk útközben, a raftingosokat meg a cuccaikat vitték. Utólag sem tudom teljesen rekonstruálni, hogy hogyan sikerült elférnünk egymás mellett. Mindenképpen nagy élmény volt.

A másik helyszín félúton van Queenstown és Glenorchy között a tó partján, ez a Twelve Mile Delta campsite (a 12 mérföldes patak deltája), ahol Frodóék a Gondor és Harad harcosai közötti csatát nézik. Az odavezetõ út lényegében országút, de nem lehet rajta gyorsan menni, mert két lépésenként meg kell állni fényképezni.

Elmentünk még egy Paradise nevezetű helyre, a Mt. Aspiring nemzeti park tövébe, ahol Gandalf találkozott Isengard-dal. Ha haza érünk elsõ dolgunk lesz megnézni a filmet. Mire haza értünk, ömlött az eső, most pedig, egy vacsorányi idõvel később csodálatos a naplemente.

Queenstown

Queenstown Otago megyében található, Újzéland déli szigetén. Mintegy 15 ezren lakják. A Wakatipu tó partján van, és kétezres csúcsok határolják, például a Cecil peak és az Arthut peak. Véletlenül találtak egy akkora lukat a hegyek között, ahol némi ügyeskedéssel be tud repülni egy nagyobb repülőgép, ezért lett a város jelentős, ellentétben a tó végében lévõ nèhány száz fős Glenorchy vagy a talán ezres lélekszámot is elérő Kingstonnal.

Queenstown-ban mindent lehet csinálni, ami az adrenalint növeli. A helyi hegyre felkapaszkodó lanovka végállomásánál bungy jumping van, a folyók pedig fekete rafting pályák. Aki nem akar maga nekivágni, annak ajánlják a jettúrákat, ahol a motorcsónak megpördül a tengelye körül, és egyáltalán mindent megtesz azért, hogy nadrág ne maradjon szárazon. Télen hatalmas a síélet, nyáron a kirándulás minden szinten és mennyiségben. Van a walking (séta) ez megfelel egy kiadósabb otthoni kirándulásnak, a track (ösvény) itt már kell erõnlét és akadnak sziklák, patakátkelések is, valamint a route (út), ahova már alpesi tájon való jártasság szükséges. Minden útvonal gyönyörűen ki van táblázva, de kilométer helyett az időt szokták megadni. Nekünk jól ki kell lépni, hogy a szintidőt teljesíteni tudjuk.

A város eléggé szétterül, minden völgyben és hegyfokon akad néhány ház. Van a közepénél egy a tóba benyúló keskeny félsziget, ahol csodálatos parkot létesítettek, vörösfenyőkkel és rózsákkal. A kávézóban valamelyik király is megfordult. Ja, meg mi is. 

A lanovkával, itt gondolának nevezik, felmentünk a Bob's peak 500 m magas tetejére. Természetesen a Skyline gondolához tartozik étterem, bobpálya, quad és túrabicikli pálya, meg a bungy jumping. Innen felfele elindul egy sétaút meg két komolyabb túraút. Az egyiket, a Mt. Lomont nyeregig követtem, ami kb. 1000 m magasan van és csodálatos kilátás nyílik róla. Az ösvény mellett van a siklóernyõsök leugró pontja is, nagyon látványos, de széduülòsöknek nem való. A városkában leginkább túra és sportfelszerellési boltok és mindenféle tevékenység szervezõk vannak. A kikötõben van még egy jópofa gõzhajó is, amivel már vagy száz éve lehet a tavon kirándulni.

Pici szépséghibája a helynek, hogy az időjárás nem megbízható. Eső mindig van bőven, akár verőfényes napsütésben is képes esni, és tízpercenként változik a helyzet. Nem is foglalkozik vele senki, ítéletidőben is megy mindenki kirándulni, ha meg tényleg komolyra fordul a helyzet, akkor az utat lezárják és mindenkit gondosan kimentenek róla.

Ha pedig szerencsénk van, akkor ilyen a naplemente a szobánk ablakából.

Milford Sound - Minden jó, ha jó a vége

Milford Sound a világ legszebb városa, különösen a szobánk ablakából nézve! Gyönyörűen süt a nap, és az ágyból egyenesen a Mitre Peak-re látni, amely a hajó kapitány szerint a férfiasság legszebb álló szimbóluma. A mai program hajókázás, délután pedig indulás vissza Queenstown-ba. Felhő mutatóban sincs az égen, amikor hajóra szállunk, alig hisszük el, hogy ugyanabban az öbölben járunk, ahol két héttel korábban a nagyhajó túrta maga elõtt a ködgombócokat. 

Az öbölben több nevezetes vízesés van, mindegyik mellett elhajóztunk, sőt az egyiknek hajóstul alá is álltunk. Csak, hogy meg legyen az aznapi nedvesség érzetünk. Láttunk fókákat, és a Mt. Aspiring havas csúcsát is. Fergetegesen szép volt. 

Visszafelé a busz felvitt a hegyekbe és teljes panorámában láthattuk a Déli Alpok vonulatát. Este beköltöztünk két hálószobás, nappalis, étkezõs, konyhás, tóra néző apartmanunkba. Azért, hogy a túrázás se maradjon ki, a Wakatipu tó partján elsétáltunk a mintegy 3km-re lévõ élelmiszer boltig, jól bevásároltunk és visszasétáltunk.

Milford Track - A hosszú séta

Reggel a megbízhatóan zuhogó eső kopogása ébresztett. Már éppen kezdtem elveszíteni az életkedvemet a finom reggeli

ellenére, amikor az időjárás meggondolta magát. Az eső elállt, és ha nem is volt verőfényes napsütés, egész nap kellemes kiránduló idõ volt. A felhők persze a hegyeken ültek, így azokból csak részleteket láttunk. A táv első része a Quintin Lodge-tól a McKay vízesésig meglehetősen lapos volt. A vízesés gyönyörű, ez van az Újzélandot reklámozó poszteren is. Tovább sétáltunk az elvarázsolt erdőben, ahol minden fának szakálla van és csak azért nem találkoztunk törpékkel meg tündékkel, mert már régen elhajóztak Gandalffal valahová. Az Arthur folyó völgyében vezetett az utunk. A folyó nagyon gyors és nagyon tiszta volt, pedig áradt. A környező hegyek némelyikén még volt hó, már amikor kilátszottak a felhők közül. Ebédelni egy másik vízesésnél ebédeltünk, Óriások Kapuja a neve. Ennek is hatalmas a vízhozama, ami azért is jó, mert a szele távol tartja a szúnyogokat, akik amúgy ebédnek néztek minket. Útközben sokféle madarat is láttunk, némelyik ritkaság számba ment és persze egyiknek sem emlékszem a nevére, pedig mondták. 

Amúgy a túra szervezése nagyon ügyes. Este slide show van a következő napról, megmutatják a főbb megnézendõ tereptárgyakat, növényeket, madarakat, és elmesélik a menedékház meg az út történetét. Reggel ki vannak készítve a szendvicsnek valók, mindenki azt csinál magának, amit akar. Mindenki a saját tempójában megy, egy túravezető megy elöl, egy hátul, kettõ pedig a közbenső csoportok között cikázik. Nagyjából 3 mérföldenként van kihelyezett wc. A javasolt ebéd hely  fedett, meleg italt is adnak, de persze bárhol máshol is le lehet ülni és elővenni a szendvicset. A fedett hely a hágón volt igazán hasznos, ahol szél volt, hideg és esõ. Estére az éppen esedékes menedékházban vacsorával várnak meg forró zuhany lehetõséggel, ami a világ legjobb dolga az egész napos séta után.

Ebéd végeztével a folyó mentén addig sétáltunk, míg fél háromkor el nem értük a torkolatát a Milford Sound-nál, ahol kishajó várt ránk. Átvitt Milford Sound városába (talán picit nagyzoló a név a tíz házból és kétszer ennyi helikopterből, kisrepülőből, sétahajóból álló helyiségre), ahol hivatalosan is véget ért a túra. Ma összesen 21km-t mentünk, nagyjából lapos terepen. A túra teljes hossza 33.5 mérföld volt, amit három nap alatt jártunk végig.

Köszönjük Kitty, nélküled esélyünk sem lett volna.
 

Milford Track -A láthatatlan hágó

A McKinnon hágón való átkelés volt a harmadik nap programja. Éjjel hatalmas vihar volt és még reggel is zuhogott az eső, amikor elindultunk. A mérce szerint 48mm esett az éjjel. az eső egészen délután három óráig folytatódott ebben a szellemben, úgyhogy a hágóból nem láttunk semmit. Azért az odavezető úton néha kibukkant a völgy a felhők közül, és akkor gyönyörű volt a táj. 

Természetesen mindenünk átázott, részben az eső, részben az izzadtság miatt. A hágó tetején a menedékházban gőzölgő versenyt rendeztünk ebédelés közben. Az esőnek egy haszna volt, a 750 méteres szintkülönbséget, 11 cikcakkon keresztül egyhuzamban leküzdöttük, senki nem állt meg pihenni. A hágó túloldalán a leereszkedés elején még nem sokat láttunk a Mt. Baloon égnek meredő csúcsán kívül, de azután kicsit felszakadozott a felhõzet és kiderült, hogy az egész hegyoldal egy nagy vízesés (a turista utat is beleértve). 

Láttunk magashegyi papagájokat (kia) , de sajnos nem hagyták magukat lefényképezni. A lefele út vízesések mellett vezetett, rengeteg lépcsővel tarkítva. A vízesés gyönyörű eső után, hatalmas víztömeg zúdul alá. Az egyik ezek közül a Sutherland vízesés, amely a világ 5. legmagasabb vízesése, 580 m. Sajnos kisétálni nem lehetett mellé, de a Quintin menedékháztól a két felső, legnagyobb zuhataga remekül látható. Amint leértünk a menedékházhoz, ezerrel kisütött a nap, kék lett az ég és láthatóvá váltak a hegyek. A fene egye meg, hogy ezt nem tudta korábban megtenni. Ma 16 km-t mentünk, de jórészt ömlő esőben, és volt benne szint is bőven, felis, le is

Milford Track - ártéri erdòk

A reggel biztatóan kezdődött, néha napot is láttunk. A mai cél az volt, hogy eljussunk a Clinton folyó mentén a nyereg aljáig, ahol majd a McKinnon hágón átkelünk. Az utunk végig ártéri erdőn át vezetett, néhol el is mosta a megáradt folyó. A nagy nedvesség miatt rengeteg páfrány és moha él itt, ami mesebelivé teszi az egész környezetet. Közben a nap is inkább sütött, mint nem, bár néha eközben esett az eső. Meglátogattunk több kis tavat. A Prairie tóban akár úszhattunk volna, ha lett volna fürdőruhánk és időnk. Estére a Pompolona menedékházba értünk és jól esett a vacsora, bár csak 16km-t gyalogoltunk, majden egyenes terepen.