A behajózás napja jól kezdõdött. Találtunk a szobánkban vasalót, így immár nem volt akadálya a szárított ruha ránctalanításának. Sajnos. A 37 . Emeletrõl gyalog sétáltunk le a másosikon lévõ mosodába, mert reggelre mindkét lift elromlott. Kezdtünk is aggódni, hogy hogyan fogunk lejönni a böröndökkel. A mosoda olyan, mint Amerikában mindenütt, 25 centes érméket gyûjtünk napok óta, hogy legyen mivel megetetni. A mosás fél óra alatt lemegy, de nem mos túl szépen. A szárítás egy bõ reggelinyi idõt vett igénybe, elvégre a ráncokat alaposan bele kell, szárítani, hogy utána legyen mit kivasalni. A mosás - vasalás fáradalmait legjobb a tengerben kiheverni, különösen, ha olyan csodálatos beach van mellettünk, mint a Waikiki beach. Megkóstoltuk a helyi termést kávéból, nem volt rossz.
A behajózáskor hosszú sor állt a csomag leadáshoz, amit mi szépen magyaroasn megkerültünk és felgurigáztuk a csomagjainkat magunk. Így nemcsk, hogy ki tudtunk gyorsan pakolni, de maradt idõnk a szobánkba bekészített pezsgõ megkóstolására is. Megvettük az internet idõt is, de olyan lassú a net, hogy eldöntöttük a hajóút alatt csak szöveget teszünk föl, a képeket majd utólag beletesszük, ha kiszálltunk. Végül búcsút mondtunk a napsütötte partnak és elindultunk. Eszembe jutott egy régebbi vállalati szolgen: we should put clear blue water between us and the competition. Ezt most neliálltunk szó szerint megvalósítani: tiszta, kék víz lesz közöttünk és mindenki más között.
No comments:
Post a Comment