Salemi Boszorkányok

Elindultunk Salembe boszorkányt és tengert nézni. Rajtunk kívül a fél város ezt tervezte, merthogy Halloween hétvége van és gyönyörű napsütéses idő ígérkezik. Minthogy a Halloween lényege az ijesztgetés, boszorkány volt bőven. Remek boszorka kalapokat árultak a boltosok és még a nagymamák is beöltöztek. A gyerekek trick and treat (pénzt vagy életet) felkiáltással járták a boltokat és az ismerősöket,hogy tök alakú kosárkájukba minél több csokit gyűjtsenek. A kicsik jelmezekbe bújtak, pillangók, katicák, tündérek, kalózok szaladgáltak közöttünk. Végig sétáltunk a történelmi városrészen, ami kétszáz éves, koloniális stílusban készült házakat jelentett.

Amikor eluntuk magunkat átautóztunk Ipswitchbe. Menet közben a Clam Box nevű híres halsütődében ettünk homárt, st. Jakab kagylót, rákot. Papirtálcán, hagyma karikával és az elmaradhatatlan amerikai káposztasalátával. Az adagokból otthon még vacsoráztunk, de másnapra is maradt.

Az óceán Ipswitch környékén homokdűnéket hozott létre, ahol nagyot sétáltunk. Részünk volt egy egészen különleges égi tüneményben is, amiről nem is tudtuk teljesen, hogy mi volt. Az égen a nap körül koncentrikus körök keletkeztek, a szélén mintha újabb napok tükröződtek volna, és legalább hat szivárvány volt egyszerre látható. Azóta megtanultam, ez a napkutya.

A dűnéken megnéztük hogyan eszik a sirályok a kagylót apály idején, majd elindultunk a közeli domb tetejére. A parti erdőből egyszer csak nyírott gyepre értünk,  mint kiderült a Crane család kastélyparkjába. Messze, valahol egy kilométerrel és két lankával beljebb ott volt a kastély is. A túlirányban pedig az óceán. Nem is tudtuk hirtelen merre ámuljunk. Az apály amúgy szerencsés dolog, mert ilyenkor nedves homokon lehet sétálni, ami sokkal könnyebb, mint száraz homokon. Így is vittünk haza egy kis tengerpartot a cipőnkben.